Sziasztok,
vettem gamer-billentyűzetet, mert ezen kényelmesebb az írás, nem kell ráhajolnom a laptopra, és van rajta Í meg Ű betű, ezért nem kell őket kimásolnom folyamatosan egy másik dokumentumból, akárhányszor le akarom írni, hogy
FŰNYÍRÓ.
Már a faszom kivolt a laptopnak a hiányos klaviatúrájával. Na, de mindegy, ami vót, eemút, lehet gyorsan és kényelmesen könyvet és/vagy (And/or) blogot írni.
No, mivel a munkánk 90 százaléka FŰNYÍRÁS (áh, imádom hogy nem kell kimásolni) és gazolás, a cégünk szerette volna, ha a "füves" munkásainak lenne gyomirtós papírja, noha mindez nem azért kellett, mert nem tudjuk, hogy kell felvenni egy permetezőt, hanem azért, mert jogosítvány nélkül nem permetezhetsz növényvédőszerrel Dániában anélkül, hogy meg ne basszanak, de úgy jó keményen. És hát mindannyian tudjuk, hogy a következmények dildója ritkán jön síkosítva, kell az a papír. Amúgy meg nekünk is jól jön, hogy nem kell kapálni, ha pedig a kapa nem fér oda, nem kell a szegélyvágóval neki menni. Csak lespriccelnénk és szevasz. Nem pedig apró kavicsokkal bombázni magunkat és az arra tévedőket.
Örültem neki, mert a cég állta, nem kellett két napig dolgozni, és még ki is fizették napi 8 órában. Amúgy is szeretek újat tanulni, gondoltam, nem baj, ha kicsit jobban fogok érteni hozzá, mint az átlag, valamennyi földdel rendelkező magyar ember.
Mivel hogy ez Dánia, biztos nagyon komolyan veszik az oktatást. Hiszen ha volt annyi tökük hozzá, hogy egy kurva jogosítványhoz kössék a permetező használatát csak azért, hogy két betonlap között kiálló 3 centis FŰSZÁLAT (áh imádom, hogy nem kell kimásolni) leszórjál egy kis vegyianyaggal, akkor gondolom ahhoz is lesz, hogy a szükséges szaktudás elsajátításához kellő forrásokat biztosítsák.
Ha jól emlékszem, Roskilde-ben volt a továbbképzés. Elvileg fontos volt, hogy ott legyek, mert angol NYELVŰ (áh, kurva jó, hogy nem kell kimásolni) oktatásra jelentkeztünk, és köztünk voltak olyanok, például Viktor is, akik nem tudtak se dánul, se angolul. A tervek szerint én fordítok nekik.
A tanóra előtt ingyen megreggelizhettünk, ezért kötelező jelleggel rosszullétig ettem magam epres-málnás lekváros-vajas-sajtos zsömlével, majd az olcsó, híg kavéból megittam négy pohárral. A többiek valószínű, hogy túl sokat éltek már Dániában, ezért magyar származásuk ellenére nem érezték szükségességét annak, hogy megegyenek mindent, amit látnak és ingyen van.
A viccet félretéve, nem azért ettem annyit, mert ingyen volt, hanem azért, mert kurva rég ettem eper lekvárt, a sajtot meg EGYSZERŰEN (áh, imádom, hogy nem kell kimásolni) nagyon szeretem. Mondjuk másnap sajtszagút húgyoztam, de kurva jó volt.
Semmit nem bánok.
Vihogtunk, röhögcséltünk a többiekkel, amikor megjött egy durván 60-70 éves fószer, hogy elvigyen minket a terembe. Nem az első alkalom, hogy tolmácsolásra használják fel a képességeim, de nem tudtam, mire számítsak. Mennyire lesz ez részletes, mély szaktudás? Le fogom tudni helyes fordítani a szakzsargont?
Beültünk a terembe. Körasztaloknál ültünk hármasával és/vagy (And/or) négyesével és/vagy (And/or) kettesével.
A bácsi névsorolvasást tartott, és megkérdezte, hogy nevezhet minket. Arra kért, hogy írjuk fel a nevünket a névtáblára, ezért az "Andor" mellé odarajzoltam egy kiscicát.
Andornak hívnak, de szólíts csak Cirmosnak. Grrrrr.
Ha valakiben felmerült a kérdés, hogy vajon hogy mondanák angolul a cirmos cicát, akkor a válasz a tabby cat. Szívesen. 1250-, lesz.
Nos, a bácsi JÓKEDÉLYŰ, kedves embernek TŰNT. Bemutatkozott, kurvára elfelejtettem már a nevét, valami tipikus Thomas Henriksen, vagy valami ilyen nagyon skandináv neve volt, amúgy meg ki nem szarja le, hogy mi volt a neve. Innentől Thomas bácsi.
Szóval Thomas bácsi belekezdett az oktatásba. Kíváncsian vártam, hogy milyen stílusban fog tanítani angolul valaki 70 éves korában. Az akcentusával nem volt különösebb baj, de a mondandója közben gyakran megállt, és hosszú szüneteket tartott. Néha belekezdett egy mondatba, majd legyintett, és megállt.
Végül írni kezdett a táblára.
NÖVÉNYVÉDŐSZEREK
- GOMBAÖLŐK
- ROVARIRTÓK
- GYOMIRTÓK
- BIOCIDEK
Elmagyarázta, hogy ... itt... hát... úgy van... hogy a... növényvédőszerek... alá tartozik... tartozNAK... ezek... a dolgok, amik alatta vannak.
Ha valakinek nem lett volna egyértelmű.
Durván ennyit sikerült megtudnunk negyed óra alatt. Nem bírtam tovább, odakiabáltam a szomszédos asztalhoz.
- TE CSEPI, EZ NEM TUD ANGOLUL!
- Most jössz rá?!
- Hát de baszki, azt hittem sztrókom van, mert nem működik az agyam fele, de...
- Ez így nagyon hosszú lesz kétszer nyolc órában! - majd Csepi elővette a telefonját és elkezdte videóra venni, hogy mit izzad szegény Thomas egy-egy gondolatmenet átadása során.
Mellettem Viktor nagyon figyelt, de elmondtam neki, hogy azért nem fordítok neki percről percre, mert semmi olyan nem hangzott el, amit én... én, aki soha nem permetezett, ne tudtam volna. És rajtam kívül mindenki tisztában volt azzal, hogy MŰKÖDNEK a gyomirtók.
Thomas elmagyarázta, hogy vannak előírások, amiket be kell tartani (nahát), és hogy nagyon fontos a papír, merthogy megbasznak, ha nincs (nahát), egyébként itt van ez a honlap, onnan mindent megtudunk a növényvédőszerekről, hogy milyen felszerelések kellenek hozzá, meg ilyenek, szóval ha valamit nem tudunk, menjünk fel erre a honlapra, onnan megtudjuk, fölösleges mindent megjegyezni, és hagyjuk is, nézzük meg, hogy kell a permetezőt felvenni és gyalogolni vele.
Gondoltam magamban, hogy ez nagyobb lehúzás, mint bármi tanfolyam, amin Magyarországon részt vettem. A tanárral még közös nyelvet sem beszélünk jóformán.
Hát jó, Thomas felvette a permetezőt, és elmondta, hogy kell kiszámolni, hogy egy adott területre mekkora mennyiségű vegyianyag szükséges. Ezt úgy lehet kiszámolni, hogy kimérünk 100 négyzetmétert, bepermetezzük, majd megnézzük, hogy mennyit fogyott el a tartályból. Ergó, ha 100 négyzetméteren 4 liter folyadékot locsolok ki, akkor mondjuk 400 négyzetméteren 16 litert.
VÁÓ! KÖSZÖNÖM, THOMAS.
Nem tudom bazdmeg, hogy a főnökünk ezért hány ezer koronát baszott ki fejenként, de kkkkkuuuuurvára felesleges volt, ha gyakorlati szempontból vizsgáljuk a dolgokat.
HÁT KÖNYÖRGÖM, ILYEN HÜLYESÉGET.
És érted, kimentünk, és egyesével megnéztük a kosárlabda pályán, hogy hány litert fogyasztunk bizonyos szórófejekkel, és szépen felírtuk a táblára. Én például 3,8 litert locsolok ki 100 négyzetméteren a "reflex" elnevezésű szórófejjel.
VÁÓ!
A tanfolyam legmélyebb pontja az volt, amikor a Thomas bekapcsolta a Google fordító mikrofonját, és felmondta rá dánul, hogy mit akar, a google meg szépen kiírta nekünk angolul. Csepi ezt is felvette, mert annyira szánalmas volt az egész, hogy bizonyíték bemutatása nélkül az ember el sem hiszi, hogy mi folyt ott "oktatás" címszó alatt.
Egy kis idő múlva az egyik diák viszont kicsattant:
- Ezt azonnal hagyja abba! Ennek így semmi értelme, teljesen nonszensz!
Thomas ezt belátta, és kinyomta a mikrofont. Amúgy meg kell hagyni, dánul sokkal kompetensebbnek tűnt.
De ez még nem minden.
Kiöntött mérőedényekbe különböző mennyiségben vizet. A feladat az volt, hogy ...
ez kész... még mindig nem hiszem el... Tehát a feladat az volt, hogy
ááá...
le kellett olvasni, hogy mennyi folyadék van bennük. Úgy, persze, hogy szépen be voltak huzigálva a mértékegységek rajta. Le kellett olvasni, és fel kellett írni, majd
MAJD
utána együtt leellenőriztük, hogy jól olvastuk-e le, és BAZDMEG
THOMAS NYOLCBÓL ELBASZOTT HÁRMAT.
Jó, értem, nehéz lehetett, mert nem minden vonalnál van ám odaírva a szám, csak tizesével voltak ott számok, meg ötösével, hát igen, nem egyszerű. És ő ezt elbaszta. Nem egyszer.
HÁROMSZOR.
A NYOLCBÓL, ÉS NEM A EZERBŐL.
NEM EGYSZER, HANEM
H Á R O M SZ O R.
Hogy milyen tesztet kell nekünk ahhoz írni, hogy megkapjuk a hivatalos papírt, nem tudtuk. Nem tudtuk, de kezdtünk aggódni, hogy a teszt nehéz lesz ahhoz a tudáshoz képest, amit elsajátítottunk Thomastól, akinek nehezére esik az alsótagozatos matematika.
Az egyik szünetben a többiek elbeszélgettek Thomas-szal. Kiderült, hogy rohadtul nem akarta elvállalni az oktatást, merthogy nem tud angolul, de nem volt más választása. Egy nappal az oktatás előtt tudta meg, hogy neki ez lesz a feladata. Erre a többiek megkérdezték, hogy akkor milyen lesz a teszt, mire ő azt mondta, hogy személyesen állít össze nekünk egyet, és az a célja, hogy átmenjünk rajta. Mindenki megnyugodott.
A második nap végén kiosztotta a teszteket. A teszt dánul volt megírva eredetileg, ezért a csávó belebaszta az egész dokumentumot a Google fordítóba, kinyomtatta és kiosztotta nekünk, hogy oldjuk meg.
A permetezőre, amit a hátadra veszel fel, különböző fordításokat adott a Google:
hátmenti spréző
gerincmenti folyadékozó
gerincfolyadék
gerincvelő folyadék
csigolya szóró
hátszóró
hátfolyadék
A 32 kérdésből volt körülbelül 4, melynek nem sikerült megfejteni a lényegét, mert egyik szónak sem volt értelme. Thomas tanácstalanul ránézett az eredeti dán dokumentumra, majd annyit mondott:
- Mindegy... a C válasz a helyes.
Végül, hogy, hogy nem, mindenki átment. Amikor elköszöntünk, mondtam a többieknek, hogy ezek alapján, most, hogy átmentem a vizsgán, ezerszer jobban és hitelesebben tudnám oktatni az anyagot. De hát mindegy.
A hab a tortán, a történet csúcspontja, az aktus orgazmusba torkolló pillanata az, hogy mivel nincs dán személyi számom, nem kaphatom meg a papírt.
Hát akkor bazdmeg.
Komolyan mondom, beszarás volt az a két nap, nem is mertem vele dicsekedni. Tiszta szégyen. Az ingyen kajával, kávéval és a semmiért kifizetett 16 órával lehet csak dicsekedni. Naívan abban reménykedtem, hogy okosabb leszek és egy okmánnyal több mint addig, de végül egyiket sem sikerült elérni.
Legalább az epres zsömle finom volt. Legalább a tonhalas saláta finom volt. Legalább a currys csirke finom volt. Legalább az a pácolt nyers hal, aminek nem tudtam a nevét, finom volt. Legalább a hamburger finom volt.
Egy magyar embernek meg más ne is számítson.
Maradok alázatos szolgátok,
Andrej Tarjenkov,
Az ingyen halételek nagy rajongója
