"Légy mindig őszinte, mert akkor tisztelni fognak az emberek" meg minden ilyen baromsággal jöhet nekem bárki e történet után, bólogatni fogok, de én továbbra is azon leszek, hogy ha lehetséges, ne sértsek meg senkit sem.

Kivéve az indiaiakat.

Az óra elején gyakorolt bemutatkozás többnyire igy néz ki:

Sziasztok, Andy vagyok, 6 éves. Szeretem a kéket meg a feketét. Kinából jöttem, kinai vagyok, XY városban élek. A kedvenc állatom a delfin. A kedvenc gyümölcsöm az alma. A kedvenc számom a 11-es. A legjobb barátom Rita. Ő egy lány. Ő karcsú és gyönyörü. Köszönöm.

Nagyon egyszerü a helyzet. Ha lány a kedvenc barátod, akkor azt mondod, hogy karcsú és gyönyörü, ha fiú, akkor karcsú és jóképü. Nem akarjuk 6 éves gyerekek önbizalmát földbe tiporni, és már lassan egy éve dolgozom itt, mindig ezt mondom.

She is thin and beautiful.

Ez csak akkor jelenthet problémát, ha nem tudod az asszisztensed nemét, és olyan kellemetlen helyzetekbe kerülsz mint Alex Casperral, és úgy kell sirva könyörögnöd Istenhez, hogy húzzon ki a szarból.

Vaaaaaaaaaagy...

Munkám során először osztottak be Ritával az egyik osztályhoz. Nem tudtam, mit várhatok tőle, nem tudtam, hogy tartja az osztályt kordában, de nem is érdekelt. Egy ideje a sulinál van, ezért nyugodtan sétáltam be az osztályterembe. Névsorolvasást tartottam, feltettem egy-két bemelegitő kérdést, és már kezdhettük is a bemutatkozást. Mint tanár, ilyenkor érdemes demonstrációt tartanod, hogy kell csinálni, mert ezzel teszteled, hogy az osztály tudja-e, miről beszélsz. Ha nem kérdeznek közbe, hogy sénma izá (mit jelent), akkor minden rendben van. El is kezdtem.

- Sziasztok, Andy vagyok, 6 éves. Szeretem a kéket meg a feketét. Kinából jöttem, kinai vagyok, XY városban élek. A kedvenc állatom a delfin. A kedvenc gyümölcsöm az alma. A kedvenc számom a 11-es. A legjobb barátom Rita. Ő egy lány. Ő...

Ekkor esett le, hogy Rita nem is karcsú és nem is gyönyörü. De nem hogy a határán volt, hanem vitathatatlanul ő a legkövérebb nő az egész iskolában. Kiválaszthattam volna egy diákot, de már túl késő volt, mert kimondtam Rita nevét. Ha abban a pillanatban átváltok egy másik névre, Rita tudni fogja, hogy kövérnek tartom, igy hát nem volt mit tenni. Attól féltem, hogy az osztályt teljesen összezavarom azzal, hogy "keverem" a kövéret a karcsúval. 

- Ő karcsú és gyönyörü. - és vártam a pusztulást.
Sajnos a helyzet sokkal kinosabb lett annál, minthogy a srácokat összezavarom, hiszen ebben a pillanatban megalázó röhögésben tört ki az egész osztály, verték egymás vállát, térdét, néhányan kánonban üvöltöttek, ki kinaiul, ki angolul.
- Dehát KÖVÉR! 
- Hooogy micsoooooooda?!
- HAHAHAHAHA!
- Ni zái shou shénma?!
- Nem látod, hogy kövér!
- DEHÁT KÖVÉÉÉÉÉÉR!

És nincs vége. Minden erőmmel azon voltam, hogy véresre harapjam az ajkam, feszitettem a nyakam, elforditottam a fejem, mindent megtettem annak érdekében, hogy én magam ne kétrét görnyedve verjem a padlót a sirástól. Ha mindennek a tetejébe még én is röhögni kezdtem volna, akkor ez a nő még aznap öngyilkos lett volna.

Rita kétségbeesetten próbálta meggyőzni őket, hogy ő nem kövér, de az az igazság, hogy gyerekeket, nem pedig vakokat tanitunk.

Sajnáltam szegényt. Az egész helyzet katasztrófális volt, és én voltam a hibás. Nem tudtam mit csinálni, mert igazuk volt. Nem akartam, hogy ez legyen, de igy sikerült. 

Mekkora áldás a gyerek őszinte véleménye...