Sanghaji életvitelem annyira egysíkú, hogy többhetes gondolkodás kellett ahhoz, hogy előrukkoljak egy témával, noha a metrón ülve mindig elámulok azon, hogy nagyvárosi lettem és a harmincemeletesek között suhanok el nap mint nap, vagy csak a puszta tényen, hogy képes voltam visszajönni az oroszlán barlangjába.

Mekkora faszság. Az oroszlán nem is barlangban lakik. Ki találta ki ezt a kifejezést?

Azt hittem, hogy Lei túltette magát rajtam, de az előző héten üzent nekem, hogy úgy érzi, hamarosan Kínába költözöm, hogy újra együtt lehessek vele. Teszi mindezt annak ellenére, hogy mindig elküldöm a büdös picsába. Néha felveszi videóra ahogy zongorázik, néha küldözget képet magáról, és próbálja kimondatni velem, hogy még mindig szeretem. Mindezek mellett nem túl változatos az életem. Felkelek, metró, kondi, munka, metró, alvás. Hétfőn és kedden meg ivás. Ezzel amúgy semmi bajom, örülök, hogy így van. Legutóbb amikor azt kívántam, hogy legyen izgalmasabb az életem, majdnem a zhangjiagangi börtönben kötöttem ki. Szóval minden teljes, egész és tökéletes. A szlávokkal nagyon jól kijövök, nagyon lelkes és befogadó a csapat. A legutóbbi hétvégén éppen azt beszéltük meg, hogy mit akarunk csinálni a szabadnapunkon. Sanghajban természetesen sokféle dolgot csinálhat az ember, mégis, a feldobott lehetőségek közül az összes az ivásról szólt. Nekem persze voltak más ötleteim is.

- Mondjuk... arra gondoltam, mi volna, ha nem innánk?

És mindannyian kiröhögtek. Bevallom, jogosan.

A mostani alkalommal a kínaiak bevágódási szándékának különböző kifejeződéseiről lesz szó.

Alsós koromban, amikor meghallottam a turistákat németül beszélni, erős késztetés éreztem, hogy a tudtukra adjam, hogy há! én is tudok ám ezt-azt. Az esetek 99%-ban ez nem fejeződött ki tettekben, mert meglehetősen félős voltam - szerencsére - ahhoz, hogy random idegen embereket zaklassak. A fennmaradó 1%-ban pedig kimotyogtam egy gyenge guten Tag-ot, de olyan halkan mondtam, hogy senki sem hallotta. Mindenki folytatta tovább a dolgát, magyarul olyan, mintha meg sem történt volna.

- Hallo Helmut, wie geht's?

Gondolom, úgy mint én, a legtöbb ember idővel azért kinövi, hogy megvillogtassa mások előtt mihaszna nyelvtudását.

"Ö... Széchenyi Stadt... ööö Vierzigtausend... öö..." - 2009

"De a breakfast reggelit jelent." - 2016 

"Kukurúza!" - 2017 

Tehát a kínaiak. Néha előfordul, hogyha meglátnak, angol kifejezésekkel tűzdelik meg a mondataikat, még akkor is, ha máshoz beszélnek. Például így:

- Ping-pong, csing-ling, I'm happy.

- Oh no! / Yes. /  Ting-ling mong-mong Let's go.

Nem tudom, mire számítanak ilyenkor, de azon gondolkozom, hogy kellene reagálnom erre.

- Nézd, itt egy fehér ember,

- Hohó! Próbáljunk angolul beszélni, hátha...

HÁTHA MI?! Mit akarsz tőlem? Szóljak neked oda, hogy háhá, de ügyes vagy?!

Hasonló történik, amikor elmegyek a kondiba. Van egy 40 év körüli, széleshátú csóka, aki hihetetlen súlyokkal dolgozik, és le a kalappal előtte, hogy kétszer akkora háta van mint nekem. A mellette lévő gépet kezdtem el használni, miközben ő 100 kilóval evezett. Felnézett az erőlködéséből, de tovább nyomta egy darabig. Amikor kihúzta az utolsót, felordított.

- YES! Húúúú... Yes!

... de...

de miért... veregessem meg a vállát, hogy tudja angolul, hogy hogy van az, hogy igen? 

Pihent egy kicsit, aztán hozzálátott az evezéshez. Az utolsónál megint jött a jesszezés. Amikor meghallottam, csak néztem magam elé, kerülve bármilyen lehetséges szemkontaktust. Én ezt... nyolc éves koromban csináltam...

Ugyanazon a napon a fekvenyomó padon, egy nagyon kemény srác vagánykodott a kifinomult angol tudásával. Persze csak akkor, ha épp arra jártam. Minden egyes alkalommal, amikor kinyomta a súlyt, kínszenvedésében annyit mondott, hogy

- Fuck! 

De mivel az idő haladtával egyre nehezebb kinyomni, az f hang egyre hosszabb lett.

- Fuck! Fffuck! Ffffffuck! Fffffffuuck!  Ffffffffffffffffffffffffffuuuck!

MIRE VÁGYSZ? Arra számítasz, hogy odamegyek és közlöm veled, hogy a barátod akarok lenni? 

- Fffffuuck!

- Elnézést nagyfiú, lehetek a szarod?

Volt egy olyan, amikor az állomáson a mozgólépcsőn felfele haladva megelőzött egy fószer. Nagyon rohant, habár percenként jönnek a metrók. Amikor épp egy hajszálnyival lekéste, kétségbeesetten rám nézett, és a haját túrta.

- FUCK! FUUUUUUUUCK! ARGH! FUCK!

Nem értettem a drámát. Egyrészt azért, mert annyira keveset kell várni a következőre, hogy nincs értelme az üléseknek a váróban. Másrészt pedig miért kell idegen nyelven HANGOSAN káromkodni? Káromkodjon kínaiul, leszarom, ha éppen rossz napja van, mert megesik. Nehéz lehet nap mint nap azzal a tudattal ébredni, hogy még mindig sárga a bőröd.

De hogy miért kell neki a tudtomra adni, hogy tud egy szót angolul... És még csak nem is egy éppen egy angolórától felvilágosult gyerekről van szó, aki éppen felizgult arra, hogy meglátott egy fehér embert. Milyen jó is lenne, ha Budapesten meglátnék egy kínai turista csoportot és odamennék, hogy

- ÚRISTEN, EGY KUTYASZAAAAAAR!

Jaaaaaaajjj, még a végén elfelejtem... az a csodálatos kínai nyelv... elmondanám, hogy az öreg mekis néni az egyik korábbi bejegyzésből már nem pánikol, amikor meglát. Ha nem ért valamit, visszakérdez, ha valamit rosszul mondok, kijavít. Viszont citromos tea helyett kávét kértem. Cukor nélkül. Habár tudjuk, hogy a mekiben nem teszik bele a cukrot a kávéba, hanem adnak két cukros tasakot, hogy tedd magadnak bele, én nem akartam sem kidobni, sem hazavinni a tasakot. Olyan sok van már otthon.

Persze miután megittam a kávét, simán visszavihettem volna a két tasakot a pulthoz, és akkor nem lett volna gond, de mint mindig, utólag kurva okos az ember. Szóval egy nagy pohár kávét szerettem volna.

- Jó napot, egy pohár kávét szeretnék.

- Egy pohár kávé... oké. Nagy vagy kis pohár?

- Kis pohár. Itt fogyasztom. És nem kérek cukrot. 

- Micsoda? Dehát reggel nincs is.

- Cukor? Nincs cukor reggel? Cukor? CU-KOR.

- Cukor? JAAAAAAA, HOGY CUKROT NEM KÉR. Jó-jó, rendben, nem kér cukrot.

Örültem, hogy ez alkalommal nem kellett az egész konyhának leállnia egy félreértés miatt. Vártam egy kicsit és átvettem a kávémat a két tasak cukorral.

Már tudjátok, mi lehetett a probléma. Első hangsúllyal mondva, hogy táng - cukrot jelent. Negyedik hangsúllyal mondva, hogy tāng - levest jelent. Megértettem, hogy miért nem lehetett elsőre felfogni. Ugyanis

A KÁVÉHOZ REGGELENTE AZ EMBER RENDSZERINT LEVEST KÉR. ŐSI TÖRVÉNY

Egyébként minden egyes alkalommal, amikor már azt hiszem, hogy haladok a nyelvvel, ilyen faszságok történnek és teljesen elbassza a kedvem. Nem beszélve arról, hogy a írni-olvasni még nem is tudok. A nyelvtan kurva könnyű, a beszéd is az, leszámítva a hasonló félreértéseket. 

De hát a jelek... még a kínaiak is 10 évig tanulják az iskolában. Szóval sokszor eszembe jut, hogy hagyni kéne a picsába, és akkor inkább oroszul kéne tanulni helyette. De mégis melyik a fontosabb? Húsz év múlva nem Oroszország lesz a világ ura, hanem Kína. És mi lesz velünk, ha levest kérünk véletlen a kávénkba? Vagy citromos rosszat...

Na, hát mindegy. Csak annyit akartam mondani, hogy felbassza az agyam a kínai tanulás. Szép napot.