Rizs helyett húsgombóc

Rizs helyett húsgombóc

A frederikssundi szappantraktor

2024. június 01. - Tarjenkov

Frederikssund a Roskilde-fjord nyugodt vizei mentén helyezkedik el. Koppenhágától durván egy órára fekvő kis város a munkahetem koronája. Ahogy utcáin haladunk, a város feltárja nekünk mesés történelmét a rendben tartott favázas házakon és vöröslő téglaépületeken keresztül. A lankás tengerpart fekete marhák, dalmataszerű pöttyös lovak, sirályok, csérek és kuuurva sok vadliba pihenő és legelőhelye. 

 

 

20240517_124026.jpg

 

Jó érzéssel kezdünk neki a munkának, hiszen pénteken Frederikssund az utolsó célpontunk. A lejtőn, ami a tengerre néz, percekig állok, gyönyörködöm. Érdemes volt kiköltözni, gondolom magamban. A helyszín meghittségét csak az a néhány, a gépek zaját rosszalló nyugdíjas megvető tekintete rontja el.

A feladat egyszerű. Az egyikünk a nagyját lenyírja traktorral, két másik ember szegélyvágóval megy, majd a végén mindhárman, Viktor, Csepi és én, végigsétálunk a lombfújóval, hogy megtisztítsuk a terepet attól a szartól, amit ott hagyunk fűnyírás során.

Mindennek ellenére nem tiszta a lelkiismeretünk, amikor végzünk. A parkoló mellett egy lejtős, most már meglehetősen gazos terület van, melyről egy büdös szót nem szól a szerződésünk. A térképen megjelölve nincsen, a leírásban nincs szó róla, viszont az arra játszó nyugdíjasokat már nem látjuk az elpofátlanodott, már virágzó gyomok miatt. Tanácstalanul nézzük a gondozatlan gyepet, és azon gondolkozunk, hogy menny időbe telne, ha be kellene vállalnunk a rendbentartását. Míg Csepi telefonál, Viktor és én felmászunk, és elemezni kezdjük a helyzetet.

- Traktorral nem lehet ide feljönni. - kezdte Viktor. - Kézi fűnyíróval csináljuk, és akkor az önjáró besegít a lejtőn?
- Mert azt könnyebb ide felhozni?
- Hm, ja... fel kellene cipelni, látom már. Akkor szegélyvágó?
- Szegélyvágó.
- Csakhogy... nézd csak. - Viktor leguggolt. - Csupa kavics. A szegélyvágó ráverné a kocsikra. Akkor meg jönne a panasz.
- Akkor kézi fűnyíró.
- Kézi fűnyíró.
- Na, várjál. - most én guggoltam le. - Kurva egyenetlen a talaj. Ezen baszhatod az önjáródat.
- Akkor szegélyvágó.
- Szegélyvágó.
- És akkor a kocsik?
- Nem tudom. Szóljunk nekik, hogy pénteken ne álljanak oda.
- Ha el is állnak, a domb tetején még mindig ott van az üvegház. Szanaszét fogjuk törni.
- Hát akkor... basszák meg. Nem tudom... - vontam meg a vállamat.
- És ha az egyikünk tartana egy plexit, miközben a másik dolgozik?
- Aha. Jó, de akkor kétszer annyi idő.
- Az már legyen az ő bajuk. 
- Akkor szerinted mennyi idő alatt lenne meg?
Viktor körbenézett, de nem szólt semmit. Csípőre tette a kezét, majd még egyszer körbevitte a tekintetét.
- Hááát... harminc perc?
- Na, ide figyelj. Ha te csinálod, lehet, hogy elég harminc perc. Nekem lehet, hogy harmincöt kell. De egy dán embernek?
Viktor felnevetett.
- Ja, egy dán?! Pf! A felénél megáll kávézni...
- Elfárad, leül, elkezd beszélgetni. Tehát két embernek simán egy óra.
- Egy óra akkor.
Mire végeztünk a mélyelemzéssel, Csepi is feljött, és elmagyaráztuk, hogy mire jutottunk. 
- Egy óra szegélyvágó? - kérdezte.
- Egy óra szegélyvágó.
- Ja, egy óra szegélyvágó.
- Oké. Elmondom, mi lesz. Nem plexit tartunk oda, hanem egy ponyvát. Két rúd a végén, az egyiket fogod, a másik rúd súlya pedig húzza lefelé, és akkor lehet gyorsan haladni.
- Amúgy nézd csak meg jobban ezt a gazt... - kezdtem, majd letéptem egyet. - Nézd meg, milyen rohadt vastag. A túloldalon is vannak ilyenek, és a trimmer nem viszi, csak ha ott tartod öt másodpercig.
- Nem viszi? Hűha... Hm. Na, de várjál, te az elektromosról beszélsz. Hozd ide a benzinest Stihl-t.
Kiszedtem neki. Ő beindította, majd fullgázon úgy letarolta az egészet, mint a sssszzzarrrt. Kicsit hülyén éreztem magam.
- Ne aggódj, viszi ez. Meg majd kaptok új damilokat. Meg szeretnék egy FS 131-est venni nektek. Azzal nem fogtok szenvedni. - majd Csepi ránézett a talajra.
- Te figyeld már, mekkora kráterek vannak itt? Hát kitöri a bokátok! Ki a franc adta át ezt a területet? Szerinted Magyarországon ezt kifizetné bárki is? Úgy elhajtanának mint a franc!
- Gondolom, te nem adnál ki ilyet a kezedből. - mondta Viktor.
- Én?! Amikor a gyeppel végzek, az ügyfél kiteríti a pokrócot és sakkozni tudna rajta, olyan egyenes a talaj! Ez... ez ... Na, mindegy.

Majd Csepi a száradt, kirohadt, elgazosodott virágágyásokra nézett. Az a terület sem volt kijelölve a szerződés szerint.
- Jajj... na, ezzel meg mi a fasz legyen... Erre is kéne ajánlatot tenni, de ez az egész úgy rossz, ahogy van. Itt szárad, gazos, undorítóan néz ki, az ittlakók meg minket fognak baszogatni. De ezt kapa nem viszi... Pedig semmi közünk hozzá... Mindegy, végeztünk. Pakoljunk össze, menjünk haza.

Ahogy pakoltunk a teherautóra, nyugdíjasok merészkedtek ki annak a dombnak a tetejére, ahol mi is álltunk. A térdig érő gazt nézték. Amikor pakoltunk, Viktor odaszólt nekem.
- Fogadjunk, hogy azért jöttek ki, mert látják, hogy el akarunk menni. Már a nézésükből tudom, hogy itt lesz valami.

Amikor felnéztem, mint a verebek a vezetéken, szépen sorjában egymás mellett álltak az emberek. És egyre többen voltak.
- Na, mi van, lincselés lesz? - kérdeztem hangosan.
- Mondom, itt valami lesz. Figyeld csak meg.
Felraktam az utolsó gépet is a teherautóra, amikor látom, hogy Csepi az öregek irányába néz. Az egyikük hirtelen lekiabált.
- ELMENNEK? HÁT BEFEJEZTÉK? 
- Be! - kiáltotta Csepi.
- ÉS EZ ITT?! EZZEL MI LESZ?!
- Az nincs benne a szerződésünkben! Bocsánat! Majd teszünk rá ajánlatot!
Ahogy Viktor beült a kocsiba, elkezdett röhögni.
- Na, mondtam neked! Az elején láttam.

 

messenger_creation_1e6c8119-b3ac-4834-8249-b1aeaf2cedd0.jpeg

 

Az esetet kibeszéltük. Végülis megértjük az ottlakókat, hogy miért vannak felháborodva. Hát ki a franc íratott ilyen hülye szerződést? A lakótelep egyik felét le kell a nyírni, a másik felét nem, de közös költségen megy a buli? A betonon le kell nyírni a kiálló egy centis fűszálat, de a virágágyásokat nem kell rendbe tenni? Tényleg semmi értelme nincsen. Miért van ilyen hülye módon kezelve az egész?

A következő héten megtudtuk a választ. Amikor megérkeztünk, a virágágyások fele fel volt túrva. Csepi aznap dodzsemezni akart, ezért átvette tőlem a traktort, majd szólt, hogy van egy bónusz küldetésem. Kinyitotta a furgonja hátulját, és odaadta az FS 131-esét.
- Hagyd az elektromost. Bízz bennem.
Miután a terület elejével végeztem, és a túloldal felé sétáltam, láttam, hogy Csepi az egyik kertész nővel beszélget, aki az ágyásban guggolt. Odamentem, hátha hallok valami okosat.

A nő, akit Csepi szerint Suzynak, én meg úgy emlékszem, hogy Sandrának neveznek, azt magyarázta, hogy miért szar az egész úgy ahogy van, merthogy változik a klíma, de az ágyásokat meg basszák öntözni és a többi és a többi, de a részletekre nem emlékszem. Suzy vagy Sandra végül rám nézett.
- Ezt a részt ugye nem fogod levágni. - mutatott az ágyásra, majd az FS 131-esre.
- Nem.
- Oké, ne is. - majd mosolygott egyet.
Aztán elköszöntünk Suzytól vagy Sandrától.

A hellyel végeztünk, majd haza indultunk.

Miközben a teherautót vezettem, Csepi felhívott.
- Te, kiderült, hogy miért nem kell levágni azt a lejtős gazos részt Frederikssundban! Szóltam Christophernek, hogy adjunk már rá ajánlatot, mert jó pénz lenne, erre szólt, hogy a szappantraktoré!
- A... Hogy... a szappantraktoré?
- Igen, igen, az majd elintézi, nekünk semmi dolgunk nem lesz vele! A Suzy dolga! Vagy a Sandráé, tök mindegy!
- Ja, jó rendben. A szappantraktor elintézi. Amúgy minden más oké?
- Aha, majd jövő héten találkozunk! Sziasztok!
- Csőcső!
Majd letettük a telefont.

Elgondolkodtam.

Nahát, ennyire fejlett a technika? Fel tud oda menni egy traktor? De hát csak lépcső vezet fel oda. Meg nagyon meredek! Ráadásul létezik ilyen gyomirtós traktor, ami vegyszerrel dolgozik? De nem értem... Hogyan? Vagy miért nevezik szappantraktornak? Talán buborékozik? Hát, ha az nem is... de akkor habzik! Habzik, amikor szórja a vegyszert! Ezért hívják szappantraktornak.

- Na, Csepi mit mondott? - kérdezte Viktor.
- Képzeld, az a gazos lejtős rész nem lesz a mi dolgunk.
- Tényleg? Mert?
- Mert megcsinálja a szappantraktor. A Suzy vagy a Sandra cége.
- A ... sza... aha. Értem.

Viktor nem szólt hozzá semmit. Neki nem volt fura, hogy felmegy oda a szappantraktor. Pedig lépcsős. És nagyon lejt. Vagy ennyire egyértelmű, hogy szappantraktor kell oda? Viktor egész életében földeken dolgozott, ő biztos látott ilyet. Hm. Nem bírtam tovább.

- Amúgy Viktor... Lehet, hogy én vagyok nagyon városi... de elmagyaráznád nekem, mi az a szappantraktor?
- A... sz... a sza... A Suzy. Vagy hát a Szandra... Tehát a szab-kontraktor angolul alvállalkozót jelent. Nem lehet, hogy a Csepi sub-contractort mondott?

...

...

...

elkezdtem... GYOMORBÓL, kibaszott hangosan röhögni. 

- HÁÁÁÁÁT! DE! LEHET! LEHET, HOGY AZT MONDTA! ELKÉPZELHETŐ, HOGY ARRA GONDOLT! - kiabáltam röhögve. - ÍGY MÁR EGY KICSIT TÖBB ÉRTELME VAN!

Jééééééééééézus

SZAPPANTRAKTOR!

Én, az EBESZ-tolmács, angol tanár itt meg ott, megkérdezem Viktort, hogy mi a szappantraktor, majd kioktat hogy

HÜLYEGYEREK

A SUB-CONTRACTOR ALVÁLLLALKOZÓT JELENT ANGOLUL, TE DIPLOMÁS SZÉGYEN

KÉT FELSŐFOK!

ÜZLETI ANGOL NYELVVIZSGA

KÖZGAZDÁSZ DIPLOMA. Aaaaaaz, az bazdmeg.

Jézusom, a szappantraktor szón azóta naponta egyszer röhögök, szigorúan egyedül, amikor senki sem lát. De hát, legalább boldoggá tudom tenni magam...

Konkrétan, amikor haladok a traktorral, és erősen koncentrálok a sebességre és a pontosságra, eszembe jut, hogy

SZAP...

SZA....

SZAPPANTRAKTOR!

és kész.. meghalok, leállok a géppel, és potyognak a könnyeim, és már nem érdekel ki lát, és ki nem, a tenyerembe temetem az arcom, és rögöhök.

 

Másnap Csepinek elmagyaráztam, hogy mi történt.
- Ennyire szarul mondtam volna?
- Nem, szerintem annyi, hogy nem számítottam arra, hogy beletűzöl egy angol szót a mondatba, ezért az agyam magyarul próbálta kódolni a mondandód. - mentegettem őt is és magam is.

Majd azért hozzátettem, hogy az nem szab-kontraktor, hanem száb-kancsrektör, de a lényegen nem változtatott.

 

"Mert nem vincseszter, hanem uincseszter duplavével, hogy tanuljál is valamit..."

 

Tehát a frederikssundi szappantraktor nem más, mint Suzy

...

vagy Szandra, aki ott guggolt egy kolléganőjével a kurvára kiszáradt, kurvára gondozatlan gyepen.

Nem pedig egy vegyszeres traktor, amely varázslatos módon fellépeget azon a húsz lépcsőfokon, majd egy egyenetlen, kavicsos területet beszappanoz vagy behaboz.

Nem. Szappantraktorok nem léteznek.

Alvállalkozók viszont igen.

 

Maradok alázatos szolgátok,
Andrej Tarjenkov,
kecskeméti szarvashajpor

A bejegyzés trackback címe:

https://sapassad.blog.hu/api/trackback/id/tr4818418767

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása