Egyik szemem sír, a másik meg nevet, hogy nem csesztettek azért, hogy gyakrabban írjak. Örülök, mert meglehetősen elfoglalt vagyok, viszont, ha belegondolok, még így is simán tudnék szakítani időt a blogolásra. A szabadnapjaim aktívan telnek, gyúrással, gördeszkázással, művelődéssel megtűzdelve. Egyébként azért döntöttem úgy, hogy írok egyet, mert Company of Heroes 2-zni akartam, de most jöttek haza a lányok, előttük meg nem szeretek második világháborús, ordítós-káromkodós stratégiai játékokkal játszani.

- HA! KEINE CHANCE GEGEN DEUTCHEN STAHL!

- TIGERGRUPPE, BEREIT MACHEN!

Szóval íme. 

A buddhai/lámai/poetikus vonalért előre is elnézést kérek. Tele vagyok kávéval és psytrance-t hallgatok, szóval most nagyon fenn a fejem istenek között. Telve vagyok energiával. A lányok azt hiszik, hogy bedrogoztam.

A napokban rájöttem, hogy azt élem most át Kínában, amit szerettem volna átélni két évvel ezelőtt. Szerettem volna olyan emberekkel összejönni, akiknek hasonló gondolkodásmódjuk, mint az enyém. Szorgosan, lelkiismeretesen dolgozni, pénzt költeni, élvezni az életet. A két év eseményei elvezettek ehhez a pillanathoz.

Az a sok szenvedés. A menekülés. A horror. Minden értelmet nyert.

Úgy döntöttem, hogy Lei-t sem küldöm el a kurva anyjába minden egyes alkalommal. Elmondtam érte egy imát, megköszöntem neki, hogy betöltötte szerepét az életemben.

Majd blokkoltam a picsába.

Erre fel akarta venni Anyut facebookon. Teljesen kétségbe lehet esve szegény. Felteszem nem is érti, mi történhetett. Küldött nekem is egy kérdőjelet messengeren. Mert hát ő még mindig abban a hitben él, hogy elveszem feleségül. Perverzióból ellátogattam Zhangjiagangba is két héttel ezelőtt. Több szempontból is perverz volt. Egyfelől azért, mert egy másik nő miatt buszoztam el oda, másodszor pedig örömmel töltött el, hogy ott vagyok a közelben úgy, hogy nem tud róla. Remélem, hogy a rendőrpajtijainak köszönhetően utólag rájön, hogy arra jártam, és azt is remélem, hogy szétbassza az ideg. Csak viccelek. Kívánom, hogy térjen észhez, sírjon egyet, és találjon magának egy másik szemüveges, 192 centis, atletikus, humoros, kékszemű, fura ízléssel megáldott láovájt.

Többé nincs aggódás. Nincs gondolkodás. Nincs megfelelési kényszer. Csak megérzések vannak. Láncaim ledobtam. Végre szabad vagyok. Ha valakinek nem tetszik, mit csinálok, hát ez van. Nem kell engem megérteni. Nem kell mindenkinek megfelelni.

Nem tudom egyelőre, hogy hova fogok jutni ezzel a gondolatmenettel.

Úgy érzem most, hogy az idő engem fog igazolni. Nem tudom, hogy miért, nem tudom, hogy hogy, hogy mit. De most... bekaphatja mindenki, aki úgy gondolja, hogy nem vagyok elég jó. Huh, kicsit nárcisztikusra kávéztam magam. Vagy lehet, hogy ez lenne az egészséges hozzáállás. Abban remélem mindenki egyetért, hogy az önbizalmamnak mindig is volt hova nőnie. Most érte el szerintem a normál szintet.

Ah, komolyan úgy érzem, hogy nem vagyok beszámítható. Nem baj, lássuk, mi jön ki ebből.

Eddigi döntéseimet meghatározta, hogy megfelelek-e az embereknek. Ha pedig úgy adódott, hogy nem feleltem meg, próbáltam megmagyarázni tetteim. Hát, most már nem érzem úgy, hogy meg kellene felelnem bárkinek is. Őszintén szólva nevetségesnek tűnik még nekem is, hogy 27 évesen ilyen problémákkal küzdöttem. Tessék, felnőttem.

 A hárem jól van. Nádja inkább Nánával lóg főleg. Mármint, bocsánat, szeretkezik. Wandzsu egy kicsit elszeparálta magát. Úgy látszik, nem lesz több édesnégyes. Ja, nem mondtam, hogy lefeküdtem velük. Lefeküdtem három nővel egyszerre.

De nagyon jól elvagyunk. Jobban érzem magam velük, mint valaha. Ölelkezés, pusziszkodás még mindig van. Lehet, hogy már csak azért is, mert nem érzem úgy, hogy meg kell felelnem nekik. Útközben összejön egy-két alkalom más nőkkel is.

Jajj, bocsánat, dehogyis.

Fiúkkal.

Témát váltok. Június 10-én, reggel 9 körül érkezem Budapestre. Kérem ennek megfelelően készíteni a májakat. Sajnos csak egy hétig maradok, és abban benne van Tibiék esküvője, szóval elképzelhető, hogy munkanapon fogtok inni velem. Bocsika, ezt meg kell tennetek értem. Őszintén várom, hogy hazaérkezzek és igyak egy jó magyar vörös bort! Legyen otthon sajtika meg töltött káposzta! Próbálok majd otthon mindent elmesélni. Nagyon sok mesélnivalóm van, és lusta vagyok leírni.

Szép napot, három hét múlva tali.