Mivel úgy néztünk ki mint a csövesek, azt javasoltam, takarodjunk el a fodrászhoz. A suliba menet legalább 10 fodrász is van, ráadásul mindegyik üzletbe maximum 2 ember fér el a fodrászon kivül. A zsidó-skót-magyar vérem és pénztárcám ezeket a helyeket preferálta... volna.
Viszont ha van melletted olyan ember mint Alexej Vlagyimirovics...
Munka után kisétáltunk, és azon vitatkoztunk hova menjünk. Én a legelején elmondtam, hogy kinéztem magamnak egy leopárd-mintás overálos faszit, aki a leirásom alapján tuti meleg, tehát jó fodrász, ráadásul az üzletre ránézve még olcsó is... Jajj hát jackpot...
Nem. Alex megállt a legközelebbinél. 2 nő állt a bejáratnál, a helyiségben legalább 10 fodrász dolgozott, tiszta csempe, padlólap, tükrök mindenhol, divatos emberek. Alexnek ez tetszett.
- Alex, bazmeg, hát ránézésre is kurrva drága! Ráadásul ide még időpont is kéne szerintem.
- Úgy nézünk ki, mint akiknek kell időpont?
- Nebasszál.
És ekkor észrevett minket a bejáratnál álló két nő, és integetéssel akartak jobb belátásra birni. Nem tetszett ez nekem. Alex karonfogott és berángatott.
- Na hajrá. - mondta.
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, már attól felbasz az ideg, hogy leirom!!! Miért nem rúgom pofán ilyenkor?! Miért kételkedem mindig magamban, és miért rángatnak balfaszok ide-oda?! Nyilván, mert jó hülye vagyok. Jhajjh...
NA, MINDEGY. Ami történt, az metörtént. Bementünk, és mindenki minket bámult. 2 lány már fogadott is, leültettek és már mosták is a hajunkat. Jó, hát nem olyan rossz ez. A többiek között valami vezérkancának tűnő nő odajött, oszt’ mondogatott valamit, és mivel kinai létére egész gyorsan rájött, hogy nem értem, elkezdte nyomkodni a karom, majd kérdőmondatokat dobált felém. Gondolom a masszázst kérdezed öreganyám, de kössz, csak a hajam gáz. Megtörölgették a fejem, leültettek és már vettem elő a telefonom, hogy megmutassam, hogy milyenre csinálja Zsuzsi a hajam.
Asz’ongyák oké.
Na, a végén még nem verem Alexet halálra félig.
Körülbelül 4-en izegtek-mozogtak körülöttem, tanakodtak, hogy hogy csinálják. Egyszerűen nem értettem, mi a fasz bajuk van, hát Zsuzsi noperc alatt lenyirja, oszt’ má’ kész van. Mit kell ezen tanakodni? Megmutattam, ilyet, bazmeg! Megálltak gondolkodni.
Eltelik 3 perc. 5 perc. Na most megpróbálom leirni, hogy körülbelül mi történhetett köztem és a 6 kinai között. Itt mondatok fognak szerepelni, de leginkább csak mutogatások, this and this és bjútiful szavak repkedtek ebben a tökéletesen impotens vitában.
Valamelyik fogta minden bátorságát és megmutatta, milyen David Beckham haja.
- Kurrrvára nem érdekel, olyat csináljál, amilyet mutattam.
- Nem jaauuu, hát a forgó miatt csúúúnya lesz!
- Há’de bazmeg a fotón miért nem csúnya?
- Neeem, hát azt be kell csavarni, és akkor bjuuutifuuuul.
- Nézd. Telefon. Kép. Haj bazdmeg.
- Nem, igy nem bjutifuuuul. Csavarni, iiiiigy, ahogy mutatom.
- De mi a baj? Nézd, kép! Haj!
- De háááát neeeeeeeeeem.
- Jólvan akkor, csináld, ahogy akarod faszom.
És itt basztam el. Megszámoltam, 7-en dolgoztak a hajamon. Becsavarták valami szarral, bekenték valami szarral, majd megint becsavarták ugyanazzal a szarral, búra alá nyomtak, majd megmosták a hajam.
"Sós kútba tesznek, onnan is kivesznek..."
Azt mondták, lassan bjutiful. Közbe odajött a csatakanca és tudatta velem, hogy ez a dolog 200 yuanba (~8000 HUF) fog kerülni.
Mégis pofán verem Alexet.
Már fél órája dolgoztak rajta, este 10-kor nem fogok ilyen faszságon vitatkozni, és valószinűsitem, hogy ez volt a taktikájuk. Elkezdték száritgatni, fésülgetni a hajam, majd borral kináltak.
Kösz, nem. A végén még ezt is rámsózzátok.
Hát nem, hát nem. Elvitte. Odajött a csatakanca, megint nyomkodta a karom és mondogatta, hogy sexy massage. Hagyjá’ má’. Jött egy másik faszi, cigivel kinált. Nem, kössz.
De hogy ezek hirtelen milyen tanácstalanná váltak. Megálltak. Néztek, hogy velem mi van. Nem kérek bort, se cigit. Megálltak a fésülésben is. Elkezdtek gondolkodni.
Na most meg mi a faszom van?!
Az egyik kivette a másik kezéből a cigit, az fogta a dobozt, kiszedett egy szálat és a pofámba nyomta, meggyújtotta. Áhá. Most akkor cigiznem kell? Elégedetten elővették a bort is és töltöttek az elém helyezett pohárba. Integettek, hogy kóstoljam meg.
És ekkor jutott eszembe Török Öcsi.
Lágyan megfogtam a poharat, és elkezdtem táncoltatni a bort. Komoly kifejezéssel az arcomon néztem végig, hogy folyik le a falon az ital. Megint körözni kezdtem. Megszagoltam, majd felnéztem a plafonra. Megszagoltam még egyszer. Ekkora odagyűlt hozzám 6 fodrász. Lassan a számhoz emeltem, majd belekortyoltam. Megjárattam a számban, majd lenyeltem. Vártam egy picit. A bor finom volt, de! Mint aki még nem döntött, belekortyoltam még egyszer. Azok a fejek... Lenyeltem, majd bólintottam egy nagyot.
Hát az az éljenzés, amit az eljátszott borszakértői szinjátékért kaptam...
“Én vagyok a kibaszott King Kong.”
Elkezdtünk WeChat-et cserélni, javasolták, hogy menjünk el bulizni, báááármikooor, csak szóljak és akkor buli van! Fotó, szelfi, mindenki szeret mindenkit.
Hát végeztek velem, és a bort sem számitották fel, pedig ezekből ki lehetett volna nézni. Alex haján még további 10 percet dolgoztak.
Igen. Az eredmény katasztrofális, de legalább kurva drága volt, és több klasszikus is eszünkbe jut a kép láttán.
- Sok hűhó semmiért
- Vak vezet világtalant
- “Először jó ötletnek tűnt...”
- Szarból nem lehet várat épiteni
- Túl a barátságon
És akkor még hagyján, ha csak annyi lenne, hogy megmossuk a hajunkat, és akkor csinálsz otthon, amit akarsz. Neeeeeeem. Már eltelt egy hónap, és még mindig vannak göndör hajszálaim, annak ellenére, hogy minden nap mosás után kifésülöm!
Hát másnapra olyan rondák voltunk, hogy egy Kórház utca széli kukára rászáradt véres- gennyes hüvelyváladék elhányta volna magát minket látván.
Alex és a faszságai...
Neeem, bocsánat.
Hagytam magam.
Az én faszságom.
