Sajnálom, most sem a lényeget irom le. Annyi minden történt, hogy megint nem tudom, hol kezdjem. Annyit tudok, hogy nem a lényeg a lényeg.

MICSODA PARADOXON!

Hiányoztam, ugye?

Jó, rendben. Kellett pár sor ahhoz, hogy ihletet kapjak.  Tehát. Soha a büdös életbe nem gondoltam volna, hogy Alexey Gulicska balfaszsága miatt fogok köszönet-imát mondani lefekvés előtt a Jóistennek. Tudjuk, hogy Alex életképtelen, képes a 38 fokos, 70 százalékos páratartalmú kánikulában megfázni, emiatt továbbra is köpköd. Gulicska hercegnőnek hiszi magát, nem veszi észre, hogy nem kedvelem és fizikálisan gyenge, amitől undorom sokszor. Vagy csak azért undorodom, mert nem kedvelem. Jajj, amiket ez a nő lemüvel...

Ááá... most már tudom, mi lesz ennek a posztnak a tartalma.

Szardobálással megkent köszönetnyilvánitás.

Sajnálom, de szükségem van egy ilyen tipusú posztra (is). Na. Kezdem. Amióta világ a világ, Alex mindig késett valahonnan legalább egy héten egyszer. Ha nem késik munkából, akkor az én agyamat bassza az olyan kijelentésekkel mint a

"20 perc és ott vagyunk/Csak gyorsan megkajázok/Már kész vagyok, adj egy percet" és a többi. Kedvencem, amikor 10 perce várok rá az ajtóban, amikor kijelenti, hogy mehetünk, majd visszafordul fogat mosni. Amikor befejezte a fogmosást és becsukta az ajtót, visszamegy a kulcsáért. Amikor hivom a liftet visszarohan a telefonjáért. Persze nem lakom vele, szóval ez csak akkor történik meg, ha együtt akarunk gördeszkázni. De akkor mindig. 

És a legjobban az zavar - mint utólag kielemeztem magamban -, hogy ez az ember még egyszer sem járt pórul mindezért. Bezzeg én mindenhova eljutok, IDŐBEN, mindent pontosan a feladatnak megfelelően végzek el, és nekem ezért sosem járt jutifalat.

NEM BESZÉLVE ARRÓL, HOGY EZ A KÉT GECI mindig azzal baszogatott, hogy mi a reteknek vagyok fél órával a tanitás előtt a suliban, miért foglalkozok ennyit az óratervvel, és mi a francnak gürcölök esténként azzal, hogy -mint azt fentebb emlitettem - időben, a formaságoknak és szabályoknak megfelelően el is küldjem a felettesemnek. 

Azt is mondogatta nekem ez a két jómadár, hogy ha van valami panaszom a sulival kapcsolatban, akkor legyek annyira tökös, hogy beszóljak annak, aki a felelős érte. Ilyenek például az alábbiak.

* Kiküldik a tartalmakat hármunknak.

Alex. 4:30 G30-as osztály; 6:30 R40. (tartalom)
Anna. 6:30 RS 18. (tartalom)
stb. stb.

Ezek alapján megirod a tervet, elküldöd Cassienek, kész.

Hármunk közül én irom meg a leggyorsabban az óratervet. Amint visszaküldöm, néha megirják, hogy felcserélték véletlen az osztályokat, itt a jó tartalom. Alex és Anna röhög, mert nem csináltak semmit, én meg őrjöngök, mert irhatok másik kettőt. Valamelyik ráadásul megkapja azt, amit én irtam. Nem szóltam egy büdös szót sem. Emberi hiba, előfordul.

Másik az éjfél utáni értesités. "Uh, lesz még egy órád délután."  kurva idegesitő és Egy rossz szót nem szóltam. *

Hm.

Szóval. Mi történt? 

Csávónak szólnak szombat reggel, hogy vasárnap reggel nagyon fontos órája lesz. Csináljon mindent a legjobb belátása szerint, lejön pár fejes Pekingből megnézni az órát.

Gondolom, tényleg fontos akkor.

"Hát ha kurvára fontos..."

Nekem szólnak vasárnap hajnali 1-kor, hogy vasárnap reggel 10-kor órám lesz, és nem szóltak volna, ha nem lenne kurva fontos, tehát bocsi, tudjuk, hogy aludtál Andy, de légyszi vállald el. Ezért elvállaltam, és habár kurva dühösen, de CSAK AZÉRT IS megirtam az óratervet, mindannak ellenére, hogy senki nem várta el hajnalok hajnalán.

Vasárnap reggel. Rohadt morcos voltam, te jó ég. Mivel nem tudtam visszaludni, kb úgy ébredtem fel mint egy rakás szar. Becsekkoltam, leültem. A "távolban" észrevettem Alexet, de valamilyen oknál fogva éppen távozott... Nem értettem.

Lezavartam az órát, és hazamentem. Alex küldött nekem egy üzenetet, hogy elmesélne valamit. Nem igazán tudtam sajnálni, erről papolok 8 hónapja:

Csávó. Csávónak reggel 9-re kellett volna beérnie a suliba, hogy 9:30-kor órát tartson. Beállitotta az ébresztőt reggel 8-ra. Ennek megfelelően felébredt, de úgy gondolta még bennmarad egy kicsit az ágyban. Na vajon... mi történt... Elaludt. A héten másodjára, úgy, hogy legutóbb azt mondta nekik, hogy nem fordul elő többet. Ezt a hibát, öregem! Tudjátok, mikor történt velem ilyen utoljára?

ÁLTALÁNOS ISKOLÁBAN! IGEN, BAZMEG, HA VISSZA AKARSZ FEKÜDNI, ÁLLITS BE EGY ÚJ IDŐT AZON A ROHADT ÉBRESZTŐN!

Csávó mire ébredt? Hivják telefonon reggel 9:05-kor.

- Alex, hol vagy?
- Huhúúú, elaludtam egy kicsit, de ott vagyok, 10 perc!
- Siess, Kiki is itt van.

Csávó. 2 perc alatt felöltözött, majd lerohant taxit fogni. Pechje volt, mert 10 percbe tellett ez is. 9:20-kor fogott egy taxit.

- Laojie. - mondta a taxisnak. A taxis a Laojie irányába fordult, de a nagy forgalom köszönhetően csak 30-40-nel tudott haladni. Alexet bassza az ideg, közölte, hogy örülne, ha gyorsabban mennének. A taxis rázta a fejét. Ki tudja, lehet csak azért, mert nem értett belőle lófaszt sem.

Csávó. Beér a Laojiére 10 perc késéssel (09:38). Berohant a terembe, de senkit nem talált...

Ekkor jutott eszébe, hogy nem a Laojién van az órája, hanem a Shopping parkban... Ezért láttam távozni.

Csávót hivják telefonon, hol a retekben van. Erre ő azt hazudta, hogy nem talált egyetlen egy taxit sem, de éppen most ült be egybe, ott lesz 10 perc múlva. Csávót felhivta a Kiki is, és úgy lebaszta mint a huzat.

- SOHA TÖBBET NE FORDULJON ELŐ! - mondta neki Kiki.

Csávó 10-re beért a 9 helyett. Megtartotta az órát, és hazabandukolt. Miközben hallgattam a sztorit, csak ráztam a fejem. Semmi biztatót nem mondtam neki. Elbaszta. Ekkor meséltem el neki, hogy engem meg hajnalok hajnalán ébresztettek, hogy reggelre hozzámdobtak egy órát. Csak hogy érezze...

De úgy gondoltam, hogy mint mindig, ennek sem lesz komolyabb következménye. Persze fura mód én be tudtam menni.

Jó helyre.

És időben!

Senki nem veregette meg a vállam.

Aznap hárman elmentünk a parkba sétálni. Gyönyörü, tiszta, napos idő volt. Elvoltunk a füben, néztük, ahogy lemegy nap a Jiyang tó fölött. Ekkor kapott Gulicska Cassie-től (feletessünk) egy lebaszós levelet.

"Helló, Anna. Sajnálattal kell közölnöm, hogy az utóbbi időben több panasz is érkezett veled kapcsolatban. Azon kivül, hogy sok esetben meg sem irod az óratervet, előfordul, hogy nem követed az előirásokat. Légy szives minden nap ird meg az óratervet a neked küldött tartalmak alapján. Érd el az órára kitüzött célt, és ne térj el attól. Továbbá jobb volna, ha fél órával a tanitás előtt megjelennél az iskolában."

Másnap az irodában találkoztam Kikivel, aki a szokásnak NEM megfelelően behivott az irodájába. Elmesélte, mi történt Alex-szal.

- ... szóval úgy gondoltam, mivel eddig nem volt rád panasz, elkezdheted ennek a tipusú órának a gyakorlását. Lehet, hogy jobban fogod csinálni, mint Alex. Casper elmond majd mindent. Bye-bye.

Azta. Csupán 6 hónapra és Alex balfaszságára volt szükségem, hogy végre elkezdhessek gyakorolni Casperral. Kicsit több a meló, de több a pénz is. 

És ez a lényeg.

Úgy döntöttem, nem mondom el a srácoknak, hogy miért adta meg nekem Kiki a lehetőséget. Amikor végeztem a munkával, hazamentem, megirtam a másnapra szánt óratervet, elküldtem, és ki jól végezte dolgát, hátradőltem a fotelomban. Cassie visszajelzett, hogy megkapta az üzenetet, de a Wechat azt jelezte, hogy nem fejezte be a mondandóját.

Typing...typing...

Fasza, valószinü felcserélte az osztályokat, ezért más helyett irtam meg a tervet. MEGINT.

"Helló Andy. A pontos, kiváló munkavégzésnek és pozitiv felfogásodnak köszönhetően úgy döntöttünk, hogy megemeljük a fizetésed. Annával és Alex-szal ellentétben a harminc perccel az óra előtt megjelensz az irodában, az óraterveid előirásnak megfelelően, időben elkészülnek. Következő hónaptól fogva 1000 yuannal többet fogsz kapni. Továbbra is légy ilyen preciz!"

Nem hittem a szememnek. Vééégre... megköszönik a munkám. És honorálják is!

Ezt sem mondtam el Alexnak és Gulicskának. Hadd higgyék csak, hogy nem értem el semmit a szorgalommal. Hadd higgyék, hogy igazuk van, és nem érvényesek rájuk a szabályok. Nevessenek csak. 

Köszönöm Alex, hogy balfasz vagy és nem tudod, mi az, hogy ébresztő. Köszönöm Gulicska, hogy 3 hónapig arra sem vetted a fáradtságot, hogy megird azt a kibaszott óratervet! Ja, és konkrétan dicsekedtél, hogy nem irsz óratervet. KÖSZÖNÖM, HOGY VAGYTOK NEKEM!

Köszönöm!