Pár héttel ezelőtt kezdődött és a mai napig folyik a véreres ide-oda húzogatása köztünk - Alex és én - és az iskolaigazgató között. Tudtuk, hogy nem lesz egyszerű elmondani nekik, hogy hát bocsmá’ főnök, de elmennénk, és nem várjuk meg, mire új tanárt szereztek. A legkegyetlenebb számukra az, hogy egyszerre dobtuk be a törölközőt, és ez akár az iskola végét is jelentheti. Megértjük, sajnáljuk, de nem a mi problémánk.

Ilyen az élet.

Habár már 1 hónappal ezelőtt meghoztam a döntésem, sokáig tartott mire teljes mértékben meggyőztem magam arról, hogy nem kell az önfeláldozót játszanom, és hogy egy és kizárólag egy ember érdekeit kell szem előtt tartanom,

mégpedig az enyémet.

Január 19-én szóltunk Candynek - akit amúgy nagyon szeretünk -, hogy február 15-én elhagyjuk a sulit, hogy máshol dolgozzunk. Az elvárásokkal ellentétben nagyon higgadtan és profi módon reagált a bitangpusztulatosan fostos hirekre.

- Megértelek titeket, de... ez... ez katasztrófa.

Nekünk ez volt a szivszoritó. Látni Candyt magába roskadni, szenvedni azért, mert mi többet akarunk. De nem volt más választásunk, el kellett fogadnunk az ajánlatot, és megigértük, hogy február 16-ával megkezdjük a munkát. Ha későbbre tettük volna, mást tanárt alkalmaztak volna helyettünk. Nem beszélve arról, hogy mennyi energiát és időt fektetek abba, hogy megteremtsem magamnak a jobbnál jobb lehetőségeket, hát hülye lennék visszautasitani amint találok egyet. El kellett fogadni, és tudtuk, hogy meglesz az ára:

Coco nem lesz olyan megértő, mint Candy.

Másnap dél körül hivta be Candy Alexet Coco irodájába. Nagyjából 2 órán keresztül nyúzták Alexet - sikertelenül. Alex aznap este röviden elmondta, hogyan folyt a beszélgetés.

Coco irodájában körülbelül 4 ember fér el, és nincs igazi kerete: csupán 3 vékonyka térelválasztó és egy elhúzható ajtó alkotja. 2 szék van benn, egyiken Coco ült, másikon Alex, igy Candy állt, hiszen ő csak forditóként volt jelen, nem volt hatalma a vitában. Coco, mivel hát ő az istennő a suliban, kezdte meg a tárgyalást.

- Miért akartok elmenni?
- Elég egyszerű. Találtunk egy jobb állást. - válaszolt Alex szándékos szűkszavúsággal. Jobb ha rákérdeznek, gondolta.
- Miért jobb?
- Először is több fizetés, és kevesebb a munka. - dobta oda nekik bemelegitésként.
- A fizetést meg tudjuk emelni, ha muszáj. Mennyit ajánlanak?
- Majdnem a dupláját.
Ekkor Candy és Coco egy kicsit lefagyott. Azt gondolták, hogy lehet többet keresni máshol, de hogy ennyivel?
- Mennyit ajánlanak pontosan?
Alex hagyott egy kis hatásszünetet. Lusta, trehány szar gyerek, de tökös, és tudja, hogy kell meggyőzően beszélni. Erre már rájöttem, és ezt tisztelem benne.
- Minimum 15 ezret.
- Melyik városban?
- Nem kell tudnod, nincs szükséged erre az információra. Ennyit ajánlanak, és az több, amit itt keresek.
- 9 ledolgozott hónap után nem bizol bennünk? - kérdezte Coco. - Bennünk nem bizol, de a másik suliban igen?

“Csak benned nem bizok” gondolta magában Alex. Candynek nyugodt szivvel elmondta volna, de Coconak sok pénze van, és akinek pénze van, annak hatalma is. Főleg Kinában. Nem akarunk esélyt adni rá, hogy lenyomozzák.

- Ismerőseink dolgoznak ott, ők is megerősitették, hogy ennyit keresnek. Bennünk bizok, igen. - válaszolta.
- Rendben. A fizetést meg tudjuk oldani, ne aggódj. Azt mondtad kevesebbet kell dolgozni. Mennyivel?
- Ugye itt heti 40 órát kell dolgoznom, ami kb. 160 óra havonta, igaz?
- Igen.
- Az új iskolánál havi 75-öt.
Coco erőltetett fapofával irta le a számokat. Pár másodpercig nézte, majd ennyit válaszolt:
- Ezt nem tudjuk megoldani. Van-e más faktor, amiben jobb az új iskola?
- Munkavizumot tudnak biztositani, igy nem kell hazudnom az identitásomról, és nem kell Hong Kongba repülnöm minden harmadik hónapban.
- Mi is tudunk munkavizumot biztositani. - felelte Coco.

“Micsoda? Nekem kifejezetten azt mondtátok, hogy lehetetlen. Illetve ha nem az, akkor miért nem adtok munkavizumot, barmok?! Márpedig nem az, az új suli tud biztositani. Lehet, hogy Coconak nincsenek olyan kapcsolatai. Akkor sem logikus. Ha tud adni, eddig miért nem adott? Ha nem tud adni, akkor meg hazudik.”

Valami nem stimmel, mindenesetre. Nem beszélve arról, hogy ha munkavizumot adtak volna nekem is a biznisz helyett, akkor nem kellett volna novemberben és decemberben is Hong Kongba utaznom csak azért, hogy ismeretlen emberekkel találkozgassak a metróbejáratnál, kihagyjak egy munkanapot, és hogy mindezek után még Candy le is basszon.

- Jó, rendben. De még a kevesebb munkaidőt sem tudjátok biztositani, nem beszélve sok más dologról. Szóval még mindig ott járunk, hogy felmondok.
- Kezdjük ott, hogy aláirtad a szerződést, és ezt most felrúgod. - váltott át keménybe Coco.
- A szerződés mit sem ér, illegálisan dolgozom itt...
Váratlan módon Candy szakitotta félbe Alexet.
- Az, hogy milyen státuszban dolgozol itt, az csak rád és rám tartozik.
Coco nem tudja, hogy illegálisan dolgozunk itt? Candy hazudott volna neki a minket való alkalmazás körülményeiről? Vajon ezért ajánlott nekünk munkavizumot?
- Lényegtelen. Február 15-én felmondok.
- És ha elutasitjuk? Ha nem engedünk el?
- Felnőtt vagyok. Oda megyek, ahova akarok, és akkor, amikor akarok.
- Ez nem fair! Mi lesz ezzel a sulival!? Nem tudunk ennyi idő alatt új tanárt keresni! -fakadt ki Coco.
- Tudom, hogy nehéz. És tudom, hogy nem fair, de el kellett fogadnom az ajánlatot. Ha nem fogadom el, találnak mást helyettem.
- Az a te problémád.
- Új tanárt keresni meg a tiétek. - vágta rá Alex a gyengeség legkisebb jele nélkül.
- Légy körültekintőbb, ne csak magadra gondolj. - adta fel a csatát Coco. - Nézd, itt van Jeff szerződése. 6 éve dolgozik nálunk, amerikai, és tanár végzettsége van. Nézd csak meg.

Alex kezébe vette a szerződést, amelyen habár Jeff igazolványképe szerepelt, de az egész Comic Sans-ban volt megirva, ami arra emlékeztette Alexet, mint amikor egy 12 éves elhatározza, hogy naplót vezet az életéről wordben. Nem lehet az ilyet komolyan venni. Ekkor látta meg, hogy Jeff csupán 12 ezret keres. Gyenge érvelés.

- Nem az én problémám, hogy Jeff nem váltott munkahelyet. Nem is igen van lehetősége, felesége és gyereke van, nem mobilis, ráadásul 34 éves, nem hajtja a kalandvágy. Nekem minimum 15 ezret ajánlanak, és kész. Egyébként sem érezném tisztességesnek, ha itt dolgoznék 15 ezerért, amig egy amerikai TANÁR kevesebbet keres nálam.
- Ne gondolj Jeffre, gondolj magadra.
Há! Orrrditó ellentmondás.
- Magamra gondolok, amikor február 15-ével felmondok.
- De meg tudjuk adni a 15 ezret! Liyangban! Biztos vagyok benne, hogy egy nagy városba mész, ott biztos drágább az élet! - dacolt Coco a lehetetlennel.
- Akkor sem tudjátok biztositani a munkaidőt!
- Rendben. Mi van akkor, ha kitiltunk Kinából? Ha feketelistára teszünk?

Ez már egy jóval keményebb szint az előzőnél, mert ez egyenesen fenyegetőzés. A kérdés, hogy hatalmukba áll-e, és ha igen, akkor képesek-e rá?

- Nem hiszem, hogy megtehetitek. - vett vissza keménységéből az orosz.
- Hm. Pedig van rá precedens. Steven. Kérdezd meg Jeffet. Szó nélkül lelépett egyik napról a másikra, erre mi kitiltattuk Kinából.
- Amerikai? - kérdezte.
- Igen.
“Tehát legálisan dolgozott itt, és felrúgott egy teljes mértékben tiszta körülmények között aláirt szerződést. Jogos a kitiltatás, de ez nálam nem működhet, legalábbis törvényes keretek között. Ha ki akarnak tiltani, be kellene vallaniuk, hogy illegálisan alkalmaztak, akkor pedig Coco és Candy börtönbe kerül. Jobb, ha megtartom ezt az infót magamnak.” - gondolkozott Alex.
- Coco, ha úgy gondolod, ezt kell tenned, hát tessék.

Az elmeséltek szerint Coco még vagy fél óráig gyötörte ugyanazokkal a kérdésekkel és érvekkel Alexet, de a válasz ugyanaz: a mostani iskola semmiféleképpen sem képes ugyanazokat a körülményeket biztositani. Alex pusztán azért hagyhatta el a termet, mert Candynek órája volt velem, Coco pedig nem beszél angolul.

A kinaiak “üzleti érzéke” szimplán abban rejlik, hogy addig mondják a szarságaikat, mig el nem fáradsz és rábólintasz. Kis füllentésekkel kibillentenek az elhatározásodból, és tovább mondják a szart. Ezt történt velem, amikor elmentem a fodrászhoz, és fényképekkel mutattam meg, milyen hajat akarok. Persze az egyszerű hajvágás nem a kulák-szalon érdeke, ezért megpróbáltak a dajerolásra - nem tudom, hogy kell leirni - rávenni. Ahogy elmutogatták, sehogy sem győzött meg, negyedjére, ötödjére is megmondtam, hogy itt a fénykép, igy akarom. Viszont mindnyájan állitották, hogy ha úgy csináljuk, ahogy én mondom, nem lesz szép. Persze nem értettem miért nem lesz szép, de ha 10-en mondják, hogy részeg vagyok, akkor lefekszem.

Úristen, dehogyis.

De ha már 2-en mondják, hogy büdös vagyok, akkor lefürdöm.

És tudjuk, mi történt aznap. Hát csak rábeszéltek arra a hülye dajerolásra pusztán azért, mert nem akarták felfogni, hogy nem úgy akarom. Pontosabban felfogták, de látták, hogy kezdem feladni. Ezt akarta Coco elérni Alexnál. Mint azt emlitettem, hogy amit leirtam, az egy összefoglalása a párbeszédnek. Coco addig mondta, ameddig az idő megengedte, és ha mindez nem jön össze? Fenyegesd meg azzal, hogy tönkreteszed. És nem tudhatod pontosan mire képes, mert honnan is tudhatnád. A főnököd, de nem tudod, kiket ismer.

Megegyeztünk abban, hogy ez taktika, mert nem kockáztatnák a börtönt miattunk. De nem tudhatjuk. Szerintünk az egyetlen esélye, ha ellopja az útlevelünket, és magánál tartja mindaddig, amig nem talál új tanárt. És ha már megfenyegette Alexet, akkor szerintem képes az útlevelek ellopására is.

Azóta mindig magamnál tartom az összes pénzem és az útlevelem. Képes-e valahogy feltöretni a lakás ajtaját, hogy ellopassa a doksikat? Nem tudom, de van rá 1% esély is, hát jobb, ha vigyázunk magunkra.

A következő részben az én sztorimat irom le.