Előszó

A legviccesebb az egészben, hogy ahányszor megigérem nektek, hogy gyakrabban fogok irni, annál ritkábban irok. Nem igaz, hogy nem tudok pár sort irni hetente, ugyebár. Mostanában (is) elég szűkében vagyok az időnek, nem beszélve arról, hogy körülbelül minden héten kétszer leülünk tárgyalni...tárgyalni... cöh. Veszekedni, fenyegetőzni a menedzsmenttel arról, hogy ugyan ne akarjunk már felmondani. Természetesen ezt nem munkaidőben teszik, nehogy már kevesebbet dolgozzak, mint az elvárt. Az előző 2-3 hétben ráadásul Alex beteg volt, és én vettem át az osztályait, ami önmagában is erőteljes szopás, nem beszélve arról, hogy a kinai újév szabadnapjait le kellett dolgoznunk az az előtti héten, ami 8 nap szünnap nélküli meló volt. Persze azóta volt kinai újév, irhattam volna, de bocsánat, brühühü, HONG KONGBAN ÁZTATTAM A PICSÁMAT. Ha most megint kijelentem, hogy ezúttal hamarabb irok, tuti, hogy a kövi poszt csak húsvétkor készül el, szóval nem mondok semmit.

Chinese club life vol. III

K. Viktor.

Remélem Viktor egyből magához nyúlt, mihelyst meglátta a nevét, de igazából amit ezalatt értettem az egy

Kinai Viktor.

És hát miért olyan fontos őt megemlitenem... Ahhoz már minden europid hozzászokott itt, hogy minden kinai megbámulja, viszont ahhoz nem, hogy nekünk kell felnézni egy kinaira, ugyanis ez az ember

több mint két méter, és ugy néz ki mint a Viktor. Úgy néztünk ki mint a gyerekek mellette. Ez a szitu olyan volt, mint amikor Tibi elhozta a colos exbarátnőjét a szilveszteri partiba, és mindenkinek beharangoztam, hogy ne ijedjen meg senki, de Tibinek kurrrva magas a barátnője. Ezt akkor mindenki leokézta elméletben, de azért amikor megjelent, mindenki elkezdett susmorogni

“Onnyád, de kurva magas."

Hát mi sem hittük el egy jó darabig, de gondoljatok bele, hogy ha MI nem kaptunk szikrát, akkor MIT GONDOLTAK A KINAIAK?

Amúgy a csóka olyan langaléta alkatú mint a mi Viktorunk (nem az Orbán), és nekem ez már elég volt ahhoz, hogy elnevezzem magamban kinai viktornak. A választásomban az erősitett meg, hogy amikor koccintottunk, csak annyit mondott, hogy

- Főnök...

Szóval Kinai Viktor nagyon barátságos volt velünk (de meglepő...) és mindenkit vállon veregetett, aki europid volt. Persze azon kivül, hogy mindenki fotózkodott vele, és hogy nekem ő a Kinai Viktor, semmi érdekes dolgot nem emlitenék vele kapcsolatban.

Na mánmost, minek mentünk el megint a bűnbarlangba... Brettnek ez volt az utolsó éjszakája Liyangban mielőtt hazarepült Kanadába. És annak ellenére hogy az utóbbi hetekben mindig erre fogta a bebaszást, ráadásul már hetek óta nem aludtam egy jót, továbbá másnap reggel fél 9-kor órát tartok, rábólintottam, gondolván, hogy ez az ember ér annyit, hogy másnap meghaljak.

Munka után, este 9-re értem haza, lefürödtem, megittam 3 sört, felöltöztem és elindultam a diszkóba.

Diszkóba...

Körülbelül fél 11-re értem oda és nocsak-nocsak, mit ad Isten, már mindenki rom-totálon volt. Az egyik full-gazdag csóka foglalt nekünk asztalt, mire megkönnyebbültem, mert igy hát

a mai este is ingyen lesz.

Nem volt tömve a hely, és a többiek - azon kivül, hogy sokat ittak - nem tűntek túl lelkesnek. Az asztalnál nem kockázott senki, és ráadásul Brett oldalán sem lehetett látni nőt. Gondolom, ezért üvöltött jobban a zene mint valaha. Ekkor jelent meg Viktor, ami kicsit felborzolta a laposra fésült lelkeket.  

Az egyetlen dolog, ami zavart ebben az emberben, hogy amikor mellettem volt, mindig megveregette a vállam és rajta is hagyta kezét. Értem én, hogy jó fejek vagyunk, de nem érzem jól magam, ha egy férfi, aki 10 perce ismert meg, ennyire sokszor létesit velem testi kontaktust. Érted, a táncparkett mellett lötyögnél egy békés sörrel a kezedben, mire odajön egy lóbaszó, és elkezd simogatni... Persze, hogy ne legyen az egész totálgáz, felveszed a ritmust a meleg hullámokkal, és te is jól megveregeted a hátát. Ezt a Hattyú street-i Viktornak talán meg is engedNÉM,

ha nem utálnám annyira, mint a szart.

- Harckocsizó?
- Igen, párttitkár elvtárs!
- Légelháritó?
- Igen, párttitkár elvtárs!
- Utász?
- Mint a szart, párttitkár elvtárs!

Miután megittam annyi sört, hogy kifolyt a számon, elkezdtem táncolni, de nem éreztem úgy, hogy bárkit is érdekelne, és igazából magam sem éreztem különösebb pezsgést a zene hallatán. Persze Viktor végig ott volt a közelben, és biztositott afelől, hogy ne aggódjak, itt lesz mellettem.

Eh.

Hát jól van, basszus, akkor ma nem táncolunk, csak szimplán bebaszunk. Nekem oké...

Amúgy az asztalnál állva valaki megdobott egy görögdinnyével, továbbá leöntötték a kezem egy üveg valamivel, majd 20 percre rá az egyik pincér szarul tette rá az egyik sörrel teli dobozt a másikra, valaki belerúgott, és a lábamra ömlött 3 liter. Fasza, mondom. Ragadtam meg csucsogtam. Ma sem lesz 1 éjszakás kaland, gondoltam.

Most ezt úgy mondtam, mintha lett volna valaha is szexuális életem.

Szóval a történteknek köszönhetően nem éreztem magam nyeregben, a kis csapatunk hol kockázott, hol táncolgatott, de én Magyar Tartályként az ingyen sörre koncentráltam. Marc egy csajjal kockázott, és valamiért nem akartak beengedni a játékba, Brett meg a másik nőt puhitotta. Unatkoztam és rohadt fáradt voltam. Hajnali kettő óra volt, amikor már azon gondolkodtam, hogy rohadtul hazamegyek, mert holnap 8-kor kelek, és amúgy is halott a parti...

Hehe. Ekkor még nem tudtam, hogy

“Németországnak még távolról sincs vége, Hessler.”

Az utolsó táncomat akartam lejteni, amikor egy egyszerű öltözetet viselő, nagyon aranyos mosolyú, virgonc tekintetű, feszes seggű lánnyal kezdtem el táncolni. Amúgy itt nem is a táncoláson lesz a hangsúly, mert europidként bárkivel tud az ember DÁREMBÉSZRE DUDOROGNI, még akkor is, ha az az europid én vagyok. Szerintem eddig vagy 20-30 különböző kinia lánnyal táncoltam (fitti-fitti), és ezt azért mondom, hogy lásd, mennyire nem nagy kunszt az, hogy valakivel táncolok. VISZONT. Ez a lány különbözött a többi kinaitól, hiszen amikor a szemébe néztem, nem kezdte a földet vagy a telóját bámulni, hanem egyre közelebb lépett hozzám.

Na, ez a beszéd.

A többiek, köztük jól öltözött, számomra ismeretlen kinai férfiak és a DJ (!) is érezték a kettőnk között lévő tüzet, és bennem kétes érzelmeket gerjesztő támogató jellegű vállveregetésekksel, hüvelykujj felfelé való mutatásával, különböző hozzászólásokkal tűzdelték meg a hóditásomat. Ilyenek voltak többek között a

NA VÉGRE, BAZDMEG;

az

Innen gáz elbaszni!

és az

ERŐSZAKOLD MÁR MEG!

Nos, nem tetszett, hogy mindenki engem bámult, de a lány tüzes volt, igy hagytam, hadd történjen, aminek történnie kell. Egy kis idő után a lány átkarolta a nyakamat, rugózott egyet jelezve, hogy fel fog ugrani. Meg is tette, én pedig a seggénél fogva táncoltam vele tovább. Nos, az egyáltalán nem homogén olvasóközönségemnek köszönhetően nem részletezem, mik történnek olyankor, amikor két fiatal mámoros állapotban egymást simogatják a táncparketten. De elvoltunk, elvoltunk, és pár perc múlva letettem az egyik fotelra. Nyam-nyam, puszi-puszi, simi-simi.

Bódog vótam, na. Csak összejön. Végre valaki észrevette a kék szemeimet, a széles vállaimat és az orbitális picsámat.

Két kinai férfi ült oda mellénk. Azok, akik veregették a vállam táncolás közben. Koccintottunk, majd a lány elkezdett hozzám beszélni. Há’ mondom, nem értem, de kitaláljuk valahogy egymás vágyait. Ekkor váltottak át a tőmondatos kinai-angolra. 

- Hé, ez a lány gyönyörű igaz? - kérdezték.
- Persze, hogy az.
- Hát akkor? Hajrá.

És csak néztek. Ez most akkor mi...

- Jó, persze, de akkor magunkra hagynátok?

Természetesen ez már túl komplikált volt ahhoz, hogy megértsék. És nyilván nem tágitottak.

- Tetszik ez a lány?!
- Igen!
- Akkor hajrá! Most!

Ekkor kezdett el valami derengeni. Képzeld el, ahogy a semmiből odalép egy lány a magányos europidhoz, táncolni kezdenek, majd a táncparketten fura módon két teljességgel jól öltözött kinai férfi vállveregetéssel és tapsolással hagyja jóvá a kettőjük között létrejött vonzalmat. Majd amikor minden a sinen van, követni kezdik, és próbálják a dugás miharabbi lezavarására biztatni. A nagyon naivak és/vagy fiatalok kedvéért:

A lány kurva, a két srác pedig a stricije.

Jhajjh bazmeg, pedig már azt hittem... Ennyire ... Nem is tudom... Megalázottnak? Vagy... szánalmasnak... még nem éreztem magam. Hát mindneki engem bámult! DJ még külön fel is hivta ránk a figyelmet, ráadásul gondolom én lehettem azon kevesek egyike, akinek nem esett le, mi is folyik itt pontosan.

- Várjatok egy picit.
- Nem! Ő szép, te akarod őt, menjetek!
- Várjatok, csak elköszönök a haveroktól!
- Nem!

De mit tehetnek? Felálltam és odamentem Marchoz. Elmagyaráztam a szitut, és számomra érdekes módon csak legyintett.

- Dehogy kurva... Cseréljetek WeChatet, és lődd be a ziccert. Nehogy elbaszd nekem.

Elmagyaráztam neki még egyszer, lassabban. Nem győztem meg.

- Oké, értem, de szerintem akkor sem kurva! Ha meg az, akkor szex után hivj fel és kifizetem, ha ez a baj. Mert hát ez a baj, ugye?

Hogy mi van?

Gyorsan elmentem WC-re, de láttam, hogy a lány el akar csipni, ezért futni kezdtem. A wc-ben lévő srácoktól próbáltam megtudni, mi is folyik itt. Ez úgy ment, hogy mutogattam a lányra, aztán dörzsölni kezdtem a mutató és középső ujjamat a hüvelykujjammal.

És bólogatni kezdtek. Hát kurva jó.

Éééérted...

Vissza akartam menni Marchoz és Bretthez, de épp készülődtek hazafelé, és 1 férfi és 3-4 lány követte őket. Felvettem a kabátom, és utánuk mentem. Kinn találkoztunk. Ekkor szólalt meg Marc:

- Andor, szégyellem magam miattad.
- Tudom, tudom, de nem tudtam, hogy...
- Nem igaz, hogy nem tudod megkötni az alkut! Mi kell még neked? Legyen már tököd!

Nem birtam felfogni. Nem erre számitottam.

- Hogy mi...
- Túlságosan jólnevelt és illedelmes vagy. Hát hol van benned a ragadozó?
- De hát kurva!
- Kit érdekel?
- Hogy mi?... Mindegy... Hazamegyek, és hát... elköszönnék Brettől. - mondtam.
- Óóó, ki kell, hogy ábránditsalak, az este nem ér itt véget...
- De hát mindenki száll be a taxiba. Látom, nektek jó estétek lesz, érezzétek jól magatok, nekem csak egy kurva jutott.

Nem vettem észre, hogy Brett közelebb jött hozzánk, és a taxiban ülő csajokra mutatva ennyit mondott:
- Ember. Ők is azok...

Elbúcsúztam volna tőle, de kiderült, hogy csak másnap reggel fog elrepülni, igy lesz még egy esténk szépségesen-közösen-kiválóan. Na, fasza, kösz a semmit. 

Ezek elmentek, én pedig hazataxiztam. Ez sok volt, de nem hibáztattam magam. Kecskeméten egyszer sem történik meg, hogy véletlen táncolás közben belebotlasz egy kurvába. Majd a pultnál azon gondolkodtok a haverjaitokkal, hogy most akkor ez szerinted az, vagy most nem az?

És akkor jöjjön a klasszikus, csak hogy jobban érezzem magam:

“Igazából mindenki kurva. Csak mindnyájan különbőző részünket adjuk el.”