Ez is egy hónapja történt. Mivel Brett megkúrta már fél Liyangot, úgy érezte, hogy kötelessége segiteni nekem a heti muffra való feliratkozásban.

Egy teljesen hétköznapi sörözés közben jegyezte meg, hogy elintézett nekem egy randit. Ennek hallatán persze megálltam a létezésben, ugyanis hogy a faszomba jött ez fel neki témába? Beszélgetsz egy nővel, majd feldobod, hogy figyu van egy barátom, aki európai, van kedved vele találkozni? A nő persze az európai szó hallatán egyből benedvesitette a csúnyáját, majd lelkes bólogatás közepette igent mondott.

Szerintem igy történt.

Brett természetesen nem vak, észrevette a viselkedésemen, hogy valamelyik részét ennek az infonak vagy ki kell bőviteni, vagy egy újabb infoval kell az előzőhöz szolgálni.

- Óóó, igen, amúgy hidd el nekem, szörnyen aranyos ez a lány, tetszeni fog neked.

Hát azt gondoltam öreg, hogy nem vagy akkora fasz, hogy egy liyangi folyami tehénnel akarjál összehozni. És nem is erre voltam kiváncsi:

- Tud angolul?

- Nem.

Hát akkor biztos jó randi lesz. Az ilyenről mindig Benk Dénes pornóból vett csajózós sztorija jut eszembe, amikor a vizvezeték szerelő odamegy a hiányos öltözetben lévő nőhöz és ennyit mond:

- Hmmmmmmmm...

És pornóhoz hiven már kúrnak is. Nekem is csak ennyi kell majd. Hmmmmmm....

- Akkor hogy fogok beszélni hozzá?

- Nem ma kezdtem, duplarandit csinálunk, ott leszek az exbarátnőmmel. Amúgy azért, mert ez a csaj az exbarátnőm barátnője.

- Hm, oké, de sose voltam még ilyenen.

- Nem voltál még duplarandin?! Haha!

- Igen... He-he..

Azt nem mondtam el neki, hogy amit ezalatt értettem, az az, hogy nem voltam még randin... Igen, ahhoz nekem ki kell menni Kinába, hogy meglegyen életem első randija.

- Figyu, egyszerű. Megnézünk egy filmet a moziban, ott úgy sem kell beszélni! Majd utána kitaláljuk, mi lesz.

- Oké, főnök. Majd rákacsintok néha.

Kiválasztottuk a filmet, majd megbeszéltük, hogy azon a napon a Starbucks előtt találkozunk, és onnan megyünk a moziba. Mi hamarabb érkeztünk, igy mi vártunk rájuk. A két lány tényleg aranyos volt, de Brett izlésében nem is kételkedtem. Ami meglepő volt, az a bemutatkozás teljes hiánya. Ezt már megfigyeltem, itt, Kinában, ez annyira nem szokás. Ugyanez történt az első napomon is. Ez a kézfogásos bemutatkozás nagyon távol áll tőlük. Szia, szia, menjünk. Ööö ok.

Ki-a-fasz-vagyok-hogy-eldöntsem-hogy-illik-ilyenkor-viselkedni módjára nem próblémáztam a dolgon. Végülis mi a reteknek, igy is elég szokatlan találkozó volt. Van egy lány, aki meg akar ismerni, de nem beszéli a nyelvedet.

Persze nem beszélni kell a nyelvemen, hanem ülni.

Szóval megnéztük a Dr. Strange-t. Nem valami mély a sztori, de trippy as fuck. Ha valakinek akkora tévéje van otthon mint a ház, az nézze meg. Vége lett, és megkérdeztem tőlük, hogy tetszett-e a film.

- Yes.

Hm. Akkor jó. A kellemetlen csendtől Brett véleménye mentett ki minket, ami adott nekem 20 másodpercet, hogy azon gondolkozzam, hogy mit kérdezzek, amit megértenek.

- Do you speak English?

Ez azért volt hülye kérdés, mert tudtam, hogy nem beszéli. Dehát... Valahogy el kell kezdeni.

- No.

- It means I have to learn Chinese but don’t worry, I will!

És mosolygott, bólogatott. Na, ez már valami, legalább mosolyog. Ezalatt kiértünk a plázából és úgy döntöttek, hogy hazamegyünk. Lementünk a parkolóházba és megpillantottam a lány kocsiját.

Fehér szinű, Mercedes-Benz E osztály. Hatalmas, csillogó-villogó felnik. Bőrülések. Wow, úgy tűnik, tényleg meg kell tanulnom kinaiul! Biztos fasza lehet kitartottnak lenni, egy próbát megér, nem?

Persze csak viccelek. Lehet, hogy az apjáé.

WeChat-et cseréltünk és megbeszéltük, ha lesz valami fasza program, kockázás, szülinap, akkor találkozunk. Azt is elmondta, hogy igazából nagyon sokat dolgozik, de amint lesz ideje, szól. Hazavitt, és ennyi volt. Nem rég találkoztunk is volna, ha nem kellett volna Hong Kongba mennem.

Majd lesz valahogy. Tetszek neki. Szerintem cuki. Mi kell még...