Nem értem, hogy posztonként miért csak egy képet enged feltölteni. Bakker, képposztról még nem hallottak? Na mindegy.

Vasárnap. Anna nálunk aludt végül. 9-re kellett beérnünk a suliba, a két orosz jóbarát pedig úgy kelt fel az itt megszokott, párás, felhős napon mint a mosott szar. Anna arcán tisztán látszott, hogy gondolataiban arra kér engem, hogy öljem meg. Alexen kevésbé látszott meg a másnap: ő minden reggel csúnya.

Negyed 9 volt, amikor elkészültem a reggelivel. Felszeletelt kolbászt, sajtot továbbá egy-egy pohár kókusztejet készitettem eléjük.

Elnyammogták, miközben a halálra gondoltak.

"Ez inkább fúj, mint fej."

Késésben voltunk, de Alexnál ez megszokott, szóval nem kellett aggódni. Ezen a napon órákra jártam, megfigyeltem, hogy vezetik azokat, illetve az okostábla kezelését tanulmányoztam.

Ugye már mondtam, hogy Anna egy csibész? Ez a rüfke behivott az egyik órájára, majd minden összebeszélés nélkül bemutatott minden kölöknek, majd szólt nekem, hogy ő innentől leginkább kussol, noha nem azért, mert úgy érzi, hogy a másnaposságtól betont tudna köpni, hanem mert előbb-utóbb nekem kell tartani az órákat. Ez mind jogos, de nem úgy, hogy 1, nem voltam rá felkészülve, 2, még csak nem is ismertették a óratervet, 3, nem tudom, milyen szinten tartanak a gyerekek, 4, menj a picsába, 5, a szülők kintről nézik...

Biztos baszta a csőrét, hogy nem vagyok másnapos.

Szerencsére Anna nem volt olyan kegyetlen, mint az elsőre tünt, hiszen segitett abban, hogy milyen játékokat játszunk, milyen dalokat énekeljünk, és végül egész jól éreztem magam az óra alatt, mert néhány gyerek olyan okos, kedves és aranyos, hogy minden zavaró tényező kiment a fejemből. Persze a legtöbbjük úgy ugrál és sikit, mintha valaki boldog hannukát kivánt volna egy náci pártgyülésen. 

Végül Alex feladta, és valamelyik órán angolosan beleokádott a kukába, mire Candy hazaküldte. Anna hozott nekem egy hamburgert, amit ki szerettem volna fizetni, de csak legyintett, azt mondta, ugyan már, majd veszek neki egy Porschét és egálban vagyunk.

Miért olyan ismerős nekem ez a helyzet?

Fél 8-kor leléptünk és Alex megkért, hogy vegyünk neki gyógyszert, mert rottyon van a szervezete. Mire megérkeztem ez már aludt, és ki sem mozdult az ágyból. A nap további részét olvasással töltöttem, majd éffél körül én is lefeküdtem, és arra gondoltam, mit fogunk a két szabadnapunkon müvelni.