Az odafelé tartó buszúton csak annyi emlitésre méltó dolog történt, hogy az autópályán 140-nel repesztettünk ugyanúgy mindenki dudált és mellőzte az irányjelzőt mint Shanghaiban, és a 4 órás úton azt érezted, hogy egyetlen hatalmas városon mész keresztül. Mindig láthatod az egekbe nyúló épületeket a pálya mentén.

Az egyetlen dolog, amitől tartottam, hogy nem fogom tudni, hol kell leszállni, de szerencsére Liyang volt a végállomás, ahol különben is észrevettem Alexet.

Bemutatkoztam a két kynainak, akivel jött, majd hazataxiztunk. Liyang belvárosa sokkal többet kynált mint amire számytottam. Szép, kivilágytott épületek, parkok. Azt hittem, hogy egy ilyen "kis" város nem fog gyönyörü épületeket és pezsgő életet mutatni.(Tudom, hogy hosszú ü, de nincs hosszú ü a billentyüzeten).

Megérkeztünk egy olyan panelkörzetbe, ahova te, átlagos európai nem tennéd be a lábad. Legalábbis szerintem. (Lásd a fenti képet, a bal felső sarokban lévő két rácsos ablak a mienk.)

Ezt úgy kell elképzelni, mint bármelyik más panelrengeteget Magyarországon. Kyvülről lehet retek, de maga a lakás szép, a szobám kétszer akkora mint otthon, a szekrénybe mindenem befér, tágas nappali, konyha, terasz, fürdőszoba, mosógép, vasaló. Nincsenek csótányok, pókok, szúnyogok. Egy tip-top albérlet.

Alex megváltozott. Rövidebb haja van és újonnan iszik. Elmesélte, mi történt vele az utóbbi években, azután megkérdezte, mit szeretnék csinálni.

Nem mondtam semmit, benyúltam a táskámba és előre kibontottam a három sört.

- Nem iszok sört.
- Nagyon helyes.

Amikor végeztem velük, már este 10 óra volt, de nem voltam álmos, nem volt jet-lag-em, ezért elmentünk sétálni, elmondta, mire számytsak, és megmutatta az iskolát. Az iskola mellett bementünk egy apró üzletbe, ahol kiválaszthattad, milyen gyümölcsből kérsz turmixot. Alex rám hagyta a döntést, ezért 4 narancs + 1 mangó kombóval kértünk magunknak fél liternyi turmixot.

Nyagyon fasza volt.

Csatangoltunk ide-oda, miközben beszélgettünk. Megmutatta azt a részt, ahol azok a tipikus sikátorok vannak a kajaárusokkal. Sült padlizsán, gomba, csirke, szalonna, ropogós csótány, grillezett tintahal, Érdekes, hogy nem érzem belül, hogy akkora nagy dolog lenne az, hogy 3 év után Liyangban együtt dolgozunk. Mármint, ha az ember leelemzi, nyilván arra a következtetésre jut, hogy ugyan ennek mennyi az esélye, és tényleg X-ezer kilométerre vagyunk az otthonunktól. Itt vagyok, örülök, hogy itt vagyok, de nem vet tőle szét az izgatottság.

Legalábbis ygy éreztem az első napon...

Amúgy itt esténként elég egy farmer és egy hosszú ujjú póló. A pára miatt ygy is van esély, hogy megizzadsz este is. Hazamentünk, lefürödtem, és elmentem aludni. Másnapra Candy - a főnököm - megengedte, hogy pihenjek és csak ebédre menjek be, ahol körbemutatnak engem.