Egyik szemem sír, a másik meg nevet, hogy nem csesztettek azért, hogy gyakrabban írjak. Örülök, mert meglehetősen elfoglalt vagyok, viszont, ha belegondolok, még így is simán tudnék szakítani időt a blogolásra. A szabadnapjaim aktívan telnek, gyúrással, gördeszkázással, művelődéssel megtűzdelve.…